Kóborlásaim: tenger

Öt napot töltöttünk Norvégiában, ahol az időjárás nagyon a kedvünkre tett. A kellemes napsütéses időnek köszönhetően az ország a legszerethetőbb arcát mutatta nekünk. Főleg a természeti kincsek nyomában jártunk, de kulturális programokban is volt részünk.

Már az odaút során, a repülőgépből megcsodálhattuk az ország páratlan szépségét. Számomra még mindig lenyűgöző, hogy nem lehet két lépést tenni anélkül, hogy ne táruljon elénk egy tenger-részlet vagy fjord. Már a repülőből láthattunk egy-két madarat, főleg sirályokat. Stavangerből autóval mentünk Haugesundba, útközben kompoltunk is. Így már a kompról is nézhettünk a tengeri madarakat. A természetben sokat túráztunk, főleg kétéltűeket és hüllőket kerestünk.

Gyepi béka

Korpafű

Elevenszülő gyík

Hízóka

Harmatfű

Gyepi béka

Keresztes vipera.
Nagyon szerettünk volna keresztes viperát találni, bár nem ez volt az utazásunk fő célja. Csak két példányt láttunk összesen, ezt sajnos az előttünk haladó biciklis elgázolta. Már visszafelé tartottunk az élőhelyről, amikor egy parkerdős részen, ahol már nem is számítottunk a faj előfordulására, megláttuk az úton vergődő szerencsétlenül járt teremtményt. Beraktuk az árnyékba. Bár súlyosan sérült volt, egy kicsit azért mégis reménykedtünk benne, hogy túléli. A másik viperát a következő napon találtuk, még bébi volt, és olyan óvatos, hogy lefotózni sem tudtuk.

Lábatlan gyík

Gyapjúsás

Vidrafű

Végig kellemes, szokatlanul napsütéses idő volt.

Ürülék vipera-pikkellyel.

Vidrafű

Innen bányászták a rezet a Szabadság-szoborhoz.

Ennek emlékére a bánya közelében felállították a szobor kicsinyített mását.

A norvég királyok emlékparkja.

Tarajosgőte-élőhely. A táblán szalamandrának nevezik.

Norvégia nemzeti ünnepe: május 17.

A nemzeti ünnepet nagyon komolyan veszik, de nem egy szomorú, az egykori fényes múltat felidéző ünnepről van szó, hanem egy vidám, zenés felvonulásról, amikor mindenki felveszi a még norvég szemmel is méregdrága ünnepi viseletét és büszkén végigvonul az utcákon. Sokan még a kisgyerekeket is ünneplőbe öltöztették, sőt, többen még a kutyájuknak is varrattak ünnepi ruhácskát, ami természetesen passzolt a gazdi ruhájához. Minden megyének megvannak a saját színei és mintái, de többféléből lehet választani. A tradicionális norvég viselet neve bunad (ejtsd: bünad), amit ritkán vesznek fel, de a május 17., a konfirmálás és az esküvők kötelező darabja. A gyerekek ezen a képen az iskolai zenekari egyenruhájukat viselik, aminek fontos kiegészítője az évről-évre újabb darabbal bővülő kitűző.

Aki csak járt Norvégiában, az meg tudja erősíteni, hogy milyen kedvesek és türelmesek a norvég emberek. Általában mindenki jól beszél angolul, még a gyerekek is. Idős kora ellenére, a boltban egy néni, akitől segítséget kértem, és a buszsofőr, aki elvitt minket egy másik vipera-élőhelyre, megértette, hogy mit szeretnénk. A hazaúton szóba elegyedtem a mellettem utazó nővel, aki szintén magyar volt. Sokat utazik. Azt mondta, nem tervez külföldre költözni, de akárhányszor Norvégiában jár, itt mindig azt érzi, hogy nem akar hazamenni. Mi is megéreztünk ebből az érzésből valamennyit, annyira nyugodt és természetközeli volt minden.

Homokos tengerpart. Mi kabátban voltunk a hűvös szél miatt, de a norvégok már kifeküdtek napozni.

A viking-múzeumhoz vezető úton rengeteg, főleg fekete bárány pihent és legelészett.

A viking-múzeum egyik darabja ez a kis hajó alakú házikó.

Teljesen megszokott élmény az, hogy akár a városban is ilyen természetes módon vesz körül a természet. Mindenhol fák, víz, madarak, kiváló túrázó helyek közvetlen közelségben. A természetben alig találkoztunk eldobált szeméttel, a boltban viszont a legtöbb dolog csomagolva volt. Még reszelt sajtot is lehetett kapni.

Kilátás az ablakból este 11-kor. Még világos van. Szokatlan volt számunkra, hogy milyen későn sötétedik.

Nagyon sok érdekes és értékes dolgot láttunk, szívesen visszamennénk, bőven van még látnivaló és a norvég életérzést, természetközeliséget sem lehet megunni. A túráink során ezeket a fajokat láttuk:

bíbic

mezei pacsirta

szarka

dolmányos varjú

fekete rigó

pehelyréce

barázdabillegető

heringsirály

dolmányos sirály

viharsirály

dankasirály

erdei pinty

csilpcsalpfüzike

csíz

házi veréb

mezei veréb

bütykös hattyú

tőkés réce

kontyos réce

csigaforgató

nyári lúd

széncinege

sarki búvár

csörgőréce

seregély

balkáni gerle

örvös galamb

füsti fecske

nagy póling

barátposzáta

kis poszáta

kakukk

léprigó

énekes rigó

temminck-partfutó

partifecske

sarkantyús sármány

sárgacsőrű kenderike

holló

sarki csér

billegető cankó

hantmadár

házi rozsdafarkú

réti sas

fenyőrigó

parti pityer

nagy bukó

szürke gém

tengeri partfutó

jeges réce

kék cinege

csüllő

üstökös kárókatona

vörösbegy

csóka

zsezse

gyepi béka

elevenszülő gyík

barna varangy

keresztes vipera

tüskés pikó

pisztráng

lábatlan gyík

kereklevelű harmatfű

vidrafű

hízóka

gyapjúsás

törpenyír

édesgyökerű páfrány

korpafű

szúfarkas

salamonpecsét

törpe fűz

barnamoszat

A három hét terepmunka kivételes volt abból a szempontból, hogy a három hét alatt öt nap kivételével minden nap esett az eső. Három rövidnadrágot pakoltam az útra, de nemigen volt rájuk szükség, ellenben jól jött volna a vastagabb kabátom és egy sapka. Jobb híján zsepivel tömtük be a fülünket, hogy védjük a hideg széltől, de még így is fülgyulladást kaptam. Ez csak az egyik baj volt, már az első hegyen töltött napon felfáztam, amivel végig szenvedtem a három hét alatt. A rossz idő miatt nem találtunk túl sok kígyót, de mégis örültem, mert a négy kígyó mellett most először találtam pannongyíkot és rézsiklót is. Finom terepi ételekben és gyönyörű tájakban azonban idén sem volt hiány. (Többségében Mizsei Edvárd fényképei.)

Amikor felértünk a hegyre, olyan szél, hideg és homokvihar fogadott minket, hogy nem tudtunk az autóból kiszállni. Így lementünk alacsonyabban fekvő helyre, és ott töltöttük az éjszakát. Az erdőben találtam őzlábgombát, és mivel véletlenül összetörtem a terepre szánt tojásmennyiségünk felét, így gombás rántottát vacsoráztunk az esőben. (Rák Gergő fényképei)

Másnap felmentünk a hegyre és kiépítettük a tábort. Amíg a fiúk pakoltak, én elmentem kígyót keresni, és egy órán belül meg is lett a túra első kígyója. A későbbiekben még sokszor bejártam azt a helyet.

Egy bögre vízben is meg lehet borotválkozni.

Ezt a gyíkot azok a görögök hozták nekünk az erdőből, akikkel megismerkedtünk a hegyen.

Szokásos fagyoskodásos beállásom. 😊

A sok eső miatt kis patak alakult ki a táborhelyünk mellett, és az összegyűlt víz elsodorta az evőeszközeinket, tányérainkat. Úgy szedtük össze őket egy műanyag ládába gyorsan.

Idén először olyan táborhelyünk volt, ahol volt patak, így kiváló lehetőséget biztosított a fürdéshez. Már csak a jó idő hiányzott hozzá.

A patakban görög barnabékát és szalamandrát is lehetett találni szép számmal. Vizes élőhelyet kedvelő növényeket is találtunk.

A tűzhely körül ténykedni egyet jelentett a melegedéssel, így mindig szívesen főzőcskéztem.

Igazi különlegesség nyáron ilyen kígyót találni a hegyen.

Az utolsó csoportképünk a hazaindulás előtt.

Az utolsó napon melegebb helyre mentünk, ahol teknősöket és gekkókat is találtunk. A tenger mellett vacsoráztunk és egy olajfaligetben éjszakáztunk. Hihetetlen érzés volt, hogy hálózsák nélkül is meleg van.

A családi nyaraláson is láttunk mindenféle élő (és holt) állatot. Legjobban a macskakígyó nyűgözött le, amiből egy termetes példányra sikerült bukkannom.