Öt napot töltöttünk Norvégiában, ahol az időjárás nagyon a kedvünkre tett. A kellemes napsütéses időnek köszönhetően az ország a legszerethetőbb arcát mutatta nekünk. Főleg a természeti kincsek nyomában jártunk, de kulturális programokban is volt részünk.
Már az odaút során, a repülőgépből megcsodálhattuk az ország páratlan szépségét. Számomra még mindig lenyűgöző, hogy nem lehet két lépést tenni anélkül, hogy ne táruljon elénk egy tenger-részlet vagy fjord. Már a repülőből láthattunk egy-két madarat, főleg sirályokat. Stavangerből autóval mentünk Haugesundba, útközben kompoltunk is. Így már a kompról is nézhettünk a tengeri madarakat. A természetben sokat túráztunk, főleg kétéltűeket és hüllőket kerestünk.
Gyepi béka
Korpafű
Elevenszülő gyík
Hízóka
Harmatfű
Gyepi béka
Keresztes vipera.
Nagyon szerettünk volna keresztes viperát találni, bár nem ez volt az utazásunk fő célja. Csak két példányt láttunk összesen, ezt sajnos az előttünk haladó biciklis elgázolta. Már visszafelé tartottunk az élőhelyről, amikor egy parkerdős részen, ahol már nem is számítottunk a faj előfordulására, megláttuk az úton vergődő szerencsétlenül járt teremtményt. Beraktuk az árnyékba. Bár súlyosan sérült volt, egy kicsit azért mégis reménykedtünk benne, hogy túléli. A másik viperát a következő napon találtuk, még bébi volt, és olyan óvatos, hogy lefotózni sem tudtuk.
Nagyon szerettünk volna keresztes viperát találni, bár nem ez volt az utazásunk fő célja. Csak két példányt láttunk összesen, ezt sajnos az előttünk haladó biciklis elgázolta. Már visszafelé tartottunk az élőhelyről, amikor egy parkerdős részen, ahol már nem is számítottunk a faj előfordulására, megláttuk az úton vergődő szerencsétlenül járt teremtményt. Beraktuk az árnyékba. Bár súlyosan sérült volt, egy kicsit azért mégis reménykedtünk benne, hogy túléli. A másik viperát a következő napon találtuk, még bébi volt, és olyan óvatos, hogy lefotózni sem tudtuk.
Lábatlan gyík
Gyapjúsás
Vidrafű
Végig kellemes, szokatlanul napsütéses idő volt.
Ürülék vipera-pikkellyel.
Vidrafű
Innen bányászták a rezet a Szabadság-szoborhoz.
Ennek emlékére a bánya közelében felállították a szobor kicsinyített mását.
A norvég királyok emlékparkja.
Tarajosgőte-élőhely. A táblán szalamandrának nevezik.
Norvégia nemzeti ünnepe: május 17.
A nemzeti ünnepet nagyon komolyan veszik, de nem egy szomorú, az egykori fényes múltat felidéző ünnepről van szó, hanem egy vidám, zenés felvonulásról, amikor mindenki felveszi a még norvég szemmel is méregdrága ünnepi viseletét és büszkén végigvonul az utcákon. Sokan még a kisgyerekeket is ünneplőbe öltöztették, sőt, többen még a kutyájuknak is varrattak ünnepi ruhácskát, ami természetesen passzolt a gazdi ruhájához. Minden megyének megvannak a saját színei és mintái, de többféléből lehet választani. A tradicionális norvég viselet neve bunad (ejtsd: bünad), amit ritkán vesznek fel, de a május 17., a konfirmálás és az esküvők kötelező darabja. A gyerekek ezen a képen az iskolai zenekari egyenruhájukat viselik, aminek fontos kiegészítője az évről-évre újabb darabbal bővülő kitűző.
Aki csak járt Norvégiában, az meg tudja erősíteni, hogy milyen kedvesek és türelmesek a norvég emberek. Általában mindenki jól beszél angolul, még a gyerekek is. Idős kora ellenére, a boltban egy néni, akitől segítséget kértem, és a buszsofőr, aki elvitt minket egy másik vipera-élőhelyre, megértette, hogy mit szeretnénk. A hazaúton szóba elegyedtem a mellettem utazó nővel, aki szintén magyar volt. Sokat utazik. Azt mondta, nem tervez külföldre költözni, de akárhányszor Norvégiában jár, itt mindig azt érzi, hogy nem akar hazamenni. Mi is megéreztünk ebből az érzésből valamennyit, annyira nyugodt és természetközeli volt minden.
Homokos tengerpart. Mi kabátban voltunk a hűvös szél miatt, de a norvégok már kifeküdtek napozni.
A viking-múzeumhoz vezető úton rengeteg, főleg fekete bárány pihent és legelészett.
A viking-múzeum egyik darabja ez a kis hajó alakú házikó.
Kilátás az ablakból este 11-kor. Még világos van. Szokatlan volt számunkra, hogy milyen későn sötétedik.
Nagyon sok érdekes és értékes dolgot láttunk, szívesen visszamennénk, bőven van még látnivaló és a norvég életérzést, természetközeliséget sem lehet megunni. A túráink során ezeket a fajokat láttuk:
Nagyon sok érdekes és értékes dolgot láttunk, szívesen visszamennénk, bőven van még látnivaló és a norvég életérzést, természetközeliséget sem lehet megunni. A túráink során ezeket a fajokat láttuk:
bíbic
mezei pacsirta
szarka
dolmányos varjú
fekete rigó
pehelyréce
barázdabillegető
heringsirály
dolmányos sirály
viharsirály
dankasirály
erdei pinty
csilpcsalpfüzike
csíz
házi veréb
mezei veréb
bütykös hattyú
tőkés réce
kontyos réce
csigaforgató
nyári lúd
széncinege
sarki búvár
csörgőréce
seregély
balkáni gerle
örvös galamb
füsti fecske
nagy póling
barátposzáta
kis poszáta
kakukk
léprigó
énekes rigó
temminck-partfutó
partifecske
sarkantyús sármány
sárgacsőrű kenderike
holló
sarki csér
billegető cankó
hantmadár
házi rozsdafarkú
réti sas
fenyőrigó
parti pityer
nagy bukó
szürke gém
tengeri partfutó
jeges réce
kék cinege
csüllő
üstökös kárókatona
vörösbegy
csóka
zsezse
gyepi béka
elevenszülő gyík
barna varangy
keresztes vipera
tüskés pikó
pisztráng
lábatlan gyík
kereklevelű harmatfű
vidrafű
hízóka
gyapjúsás
törpenyír
édesgyökerű páfrány
korpafű
szúfarkas
salamonpecsét
törpe fűz
barnamoszat
