Montenegró 2019. június 24. - július 03.

Viperák, testi-lelki megpróbáltatások, nomád körülmények és minden ami vele jár, elképesztően gyönyörű táj, hosszú utazások, terepi főzések, kis csapat és két kutya

Idén a szokásos három hetes "görög terep" helyett a tíz napos montenegrói terepet választottam. Ez a hely sokkal másabb volt, mint amit Görögországban megszoktunk. Nem volt olyan sziklás a táj és teljesen más volt a növényzet.  Rengeteg színes virág nőtt mindenfelé, és nem voltak olyan meredek emelkedők, mint Görögországban. Az odaút kb. 16 óra volt. Mindenki kialvatlan volt, ezért gyakran meg kellett állnunk sofőrt cserélni. Az időjárás nagyon kedvezett az utazáshoz, mivel este indultunk, és másnap délután, amikorra várható volt, hogy megint 38 fok lesz a kocsiban, beborult, így kellemes időben tettük meg az út hátralevő részét. Érkezés után a szokásos több órás kipakolás következett. Már rutinosan rendeztük be a tábort. Közben észrevettük, hogy társaságunk is akad, mivel volt fenn a hegyen egy szép zöld tetős ház, amiben egy néni lakott, Milenka. Már messziről kiabált, és biztosra vettük, hogy nem örül nekünk. Egy kis magyar borral elindultak a fiúk megnyerni a jóindulatát. Bár nem volt közös nyelv, az ajándék megtette a hatását, egy nagy tál házi sajttal tértek vissza a békítők, és a barátságos hangulat végig megmaradt.

Minden ilyen nomád tábornak vannak olyan eseményei, amiről nem nagyon beszélünk. Az egyik ilyen téma, hogy hogy járunk a wc-re. Érdekes volt, hogy Milenka rögtön kitért erre is, legalábbis az egyik küldött a megkopott orosz nyelvtudásával ezt hámozta ki Milenka beszédéből. Ha jól értette, amit a nő mond, akkor az volt kikötése, hogy ne hagyjunk magunk után "produktumot", mert a tehenei ott legelnek, ahol mi vagyunk. Természetesen most is az ásót használtuk, ha wc-re volt szükségünk, de azért sok lelkiismeret-furdalást okozott nekünk Milenka. Egyik unatkozós, naptól kókadós délutánon a fiúk ökológiai szempontból is átbeszélték a témát, és arra jutottak, hogy Milenka kérése tulajdonképpen jogos, de nem megvalósítható.

Karsztvipera vedlés közben

Szemre én nem nagyon láttam különbséget a görög karsztvipera (Vipera ursini graeca) és a karsztvipera (Vipera ursini macrops) között, de a méretbeli eltérés azért látható volt. Az első napok hűvösek, esősek voltak, már kezdtem félni, hogy ez is olyan lesz, mint a tavalyi. A bakancsomat impregnáltam az út előtt, de így is beázott már az első napon, úgyhogy amikor lementünk a városba, vettem egy gumicsizmát. Jó szolgálatot tett a következő néhány napban. Talán a hűvös idő miatt, talán a dús növényzet miatt, nagyon nehéz volt kígyót találni. Napok teltek el két kígyótalálásom között. Összesen négy kígyót találtam, ami a többiek teljesítményéhez képest nem maradt alul (Edvárdét leszámítva!). A túra vége felé kezdtek már jönni jobban a kígyók, jó lett volna még maradni pár napot.

Fogasfarkú szöcske

Fürge gyík boszniai alfaja

Törpefenyő

Nagyon szerettem a táborunktól kissé távolabb levő fenyvesben lenni, Ottó kutyával sokat sétáltunk errefelé. A fenyves számomra igazi oázis volt, mivel a görög hegyeken nem voltak fák, így ez különleges volt, nem mellesleg itt kellemes árnyékot lehetett találni.

Lábatlangyík

Nagy izgalmakat okozott az, hogy több kígyókeresés alkalmával is láttam pici, narancssárgás állatot mozogni. Megfogni nem tudtam, de a többiek kezdtek gyanakodni, hogy talán pannongyík lehet, amit erről a helyről csak egy nagyon régi adat alapján ismernek. Egyik reggel sikerült megfognom és a táborba levinnem egy ilyen narancssárgás állatot. Picike volt, de mint kiderült, ez lábatlangyík. Korábbi túrán is találtam már lábatlangyíkot, de azok kifejlettek voltak és szürke színűek, így nekem meglepő volt, hogy a fiatal példányok ilyen színűek.

Bagolylepke

Lepkét és hernyót is sokfélét láttunk.

Hölgymál

Zöldike ujjaskosbor

Bibircsvirág orchidea

"Marci kígyója"

Ez a kígyó a kedvencem lett, hihetetlen szépek voltak a színei és a mintázata.

Napi 3-7 órát másztam, hogy kígyót keressek, és még így is alig volt szerencsém. Egyik este olyan hideg volt, hogy éjszaka nem bírtunk aludni. Reggel, amikor enyhült az idő, elaludtunk, és nem bírtunk felkelni a szokásos időben, hogy induljunk kígyót keresni. Ezért Edvárd úgy döntött, hogy amíg mi alszunk, addig ő elmegy egy órára keresni, mivel ő maradt mindig a táborban méréseket végezni. Ez alatt az egy óra alatt hét kígyót fogott, köztük egy keresztes viperát, amit rajta kívül senki más nem talált. Mikor felkeltünk, és megtudtuk a hírt, nekiindultunk mi is, és szinte egész nap kinn voltunk, de nem találtunk semmit.

Ezekben a fűcsomókban szerettek lenni a legjobban a kígyók (vagy ezekben tudtuk észrevenni őket a legjobban). Először mindenki azt gondolta, az ilyen füvet nem is kell átnézni, mert a korábbi terepeken nem ilyen helyekről találtunk viperát, de egyik nap, még a túra elején pont ilyen fűben találtam egy kígyót. Azután mindig gondosan átnéztem az ilyen füveket, és mikor újra találtam, meg Edvárd is, akkor kezdett összeállni a kép, hogy talán mégis itt kellene keresni őket. A tapasztalat végül bebizonyította, hogy valóban itt érdemes nézelődni.

A csapat

Vedlés közben

Keresztes vipera

A két viperafaj egymás mellett

Szerecsenlepke

Tarkalepke

Tárnicska

Rengeteg ilyen virág vett körül minket, de amikor utolsó nap le akartuk fotózni, nagyon sokáig kellett keresni, hogy találjunk egyet. Talán ők már érezték a közeledő esőt és becsukódtak, nem tudom. A tábor összepakolását már elázva fejeztük be. A két napos extrém hőség után a hideg vízcseppek fájdalmasan érték a bőrünket, mintha jégeső esne.  

Mobilos kép a táborunkról. Itt csak pár napig voltunk, később, ahogy felfedeztük a környéket, fentebb költöztünk. Fél napba telt mindent összepakolni és fent újra kipakolni.

Ottó és a pásztorkutya

A fenyvesig elérni kb. fél óra volt. Ottó mindig nagyon megszomjazott, ezért egy mindig vittem magammal vizet neki is.

Részletek a terepi adatgyűjtésből

Egyik délután hatalmas kört leírva kutattam kígyó után. Kicsit kirándulás is volt az egész. Jött négy kígyászölyv, próbáltam bevetni a régi trükkömet, hogy megfigyelem, hol vadásznak, aztán odamegyek. Eddig kétszer próbáltam ezt ki, mind a kétszer lett is kígyó, de most nem sikerült. Amíg én kerestem, Ottó úgy döntött, legyőzi a félelmét, bement a tehenek közé az itatóba lehűteni magát.

Utolsó este a táborunktól nem messze lévő szálláson aludtunk, ahol a motoros turistákat nagyon szívesen fogadták. Jó érzés volt végre letusolni és nem a göröngyös, hideg földön feküdni. Hazafelé így már kipihentebben indultunk neki az útnak.

A szoba berendezése nagyon egyszerű volt, csak két ágy és egy éjjeliszekrény. Pont elég volt.

Ebben a mesterséges tóban útközben sokat gyönyörködtünk, nagyon szép volt a víz színe, de általában az egész táj nagyon tetszett nekünk, változatos volt.

Hátul betűzött a nap az ablakon, klíma nincs, az ablakot nem lehet lehúzni, úgyhogy Ottóval nagyon szenvedtünk a melegtől. Később én már az éhséggel is igencsak küszködtem, és bár eldöntöttük, hogy bárhol megállunk, ahol meleg ételt kapunk, nem volt könnyű olyan helyet találni, ami nyitva is volt, így onnantól kezdve, hogy elkezdtem érezni, hogy nagyon éhes vagyok, még kb. 4 órát kellett várnom.

Nagyon sok ilyen sziklába vájt, kivilágítatlan alagúton autóztunk át, mire felértünk a hegyre. Izgalmas volt.

Összességében ez is jó kis terep volt, sok újat tanultam. Itt láttam életemben először harist, ami nem kis dolog, tekintve, milyen rejtőzködő életet él ez a madár. Ezen kívül még számos új fajt láttam. A csapatunk is jó volt, amikor volt időnk, jókat beszélgettünk. Ez a kis létszám számomra nagyon otthonos volt. Az időjárás tulajdonképpen kegyes volt hozzánk, bár mindkét végletet megtapasztalhattuk. 


TEREPNAPLÓ 2019. június 23.-július 3. Montenegró

Ezeket a fajokat láttuk, hallottuk. A felsorolás nem teljes, és eléggé az én érdeklődésemet tükrözi. Nem minden fajt tudtunk meghatározni, így azok kérdőjellel állnak.

sárgarigó

kuvik

macskabagoly

csilpcsalp füzike

vörös vércse

örvös galamb

töviszsúró gébics

havasi csóka

dolmányos varjú

holló 

szajkó

haris

havasi pityer

fürj

rozsdás csuk

hantmadár

kígyászölyv

kabasólyom

kakukk

mezei pacsirta

kerti sármány

szarka

citromsármány

házi rozsafarkú

szajkó

nyaktekercs

szirti fecske

havasi fecske

sarlós fecske

molnárfecske

fekete rigó

zöldike ujjaskosbor

keleti bükk

zászpa

Globularia

hölgymál

Dactylorhiza maculata

gyapjúsás

? Anacamptis 

Gymnadenia - bibircsvirág

Gentianella

Hymantoglossum calcaratum

keresztes vipera

lábatlan gyík

fürge gyík

Vipera ursini macrops

erdei béka

nagy rókalepke

rézsikló

Vipera ammodites