Az olaszországi Campo Imperatorén töltött csodás időszak után elindultunk Bari irányába, és megálltunk a tengerparton a Vipera aspis hugii miatt. Egy kempingben aludtunk, és a következő nap kinéztünk Ottóval a tengerpartra, ahol iszonyatos tömeg és hőség volt. Hamar úgy éreztük, hogy a hegyi időjárás uán egyszerűen bírhatatlan a meleg, szóval lemondtunk a Vipera aspis hugii-ról, gyorsan döntést hoztunk és megvettük a jegyet az aznap este induló, DNV Antares nevű hajóra. Az eredeti terveink szerint még egy hetet maradtunk volna, de a meleg miatt esélytelen volt. A hajó egy menetrendszerinti járat volt Bari (Olaszország) és Durrës (Albánia) között. A sokemeletes hajó 180 méter hosszú, 25 méter széles és 31 ezer tonnás volt. Éjfélkor indult és reggel kilenckor szálltunk le róla. Az utazás gond nélkül telt, Ottó szépen végigaludta az utat. Másnap délelőtt megjártuk a piacot Albániában, ahol beszereztük a legfontosabbakat: az isteni helyi olívabogyót, zöldségeket, halat és garnélát, majd folytattuk az utunkat Koszovó felé. Koszovó eredetileg nem szerepelt az úticéljaink között, de úgy gondoltuk, miért ne, és nagyon jó döntésnek bizonyult.
A Šar-hegységben töltött egy hétünk során 1900 méter fölött táboroztunk. Az első három napunk ködösen és hűvösen telt, de egyáltalán nem bántuk, mert mindkettőnknek sok munkája volt, és így legalább nem vágytunk annyira ki a terepre. Az autóban hajnalra 11 fokra hűlt a levegő, sokat fáztunk, Ottót pedig be kellett takargatni az ágyában.
Az első napokban minden reggel megjelentek a rendőrök, hogy megkérdezzék, mit csinálunk itt. Edvárd mutatott nekik pár viperás fotót, és utána békén is hagytak minket.
Mivel július 31-én volt a születésnapom, de aznap végig dolgoztunk, úgy döntöttünk, másnap egész nap túrázni fogunk. Ez annyira jól sikerült, hogy végül három napon át minden nap 7–9 órát túráztunk.
Nagyon szerencsések vagyunk, mert a három nap alatt összesen 12 karsztviperát (Vipera ursinii macrops) és három keresztesviperát (Vipera berus bosniensis) találtunk és pár vedlést is. De nemcsak a kígyókkal törődtünk, figyeltük a kígyászölyveket, sáskákat, lepkéket, hernyókat, pókokat is. Gyönyörködtünk a tájban, a naplementékben és a csillagos égben. Néztük, hogyan képződnek és oszlanak szét a felhők. Jókat piknikeztünk, és rendesen elfáradtunk minden nap végére.
Volt néhány para élményünk is. Például észrevettük, hogy éjszakánként rendszeresen megjelenik több autó, és valószínűleg valamilyen üzletelés folyik, feltehetően a Koszovó-Észak-Macedónia határ közelsége miatt. Egyik este, amikor az egyik autó észrevett minket a sötétben, elindult felénk, majd lekapcsolta a fényszórókat és így haladt tovább. Az első napokban ettől még aggódtunk, de mivel soha semmi nem történt, idővel megnyugodtunk és elfogadtuk, hogy ez itt valószínűleg normális.
A másik ijesztő élmény a hatalmas pásztorkutyákhoz fűződik. Mi annyira nem féltünk tőlük, de Ottó miatt aggódtunk. Szerencsére ő nagyon okosan viselkedett: megszagolták egymást a kutyákkal, aztán mindenki ment a dolgára.
Nagyon hálásak vagyunk, hogy ezt a három napot ilyen jól ki tudtuk használni, egész nap kint lehettünk, és végre “dúskálhattunk” a viperákban – hiszen nagyon ritka, hogy egy nap akár ötöt is találjunk. Koszovó mindkettőnknek új ország volt, és most egyértelműen felkerült a kedvenc helyeink listájára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése